Amilyennek látszunk, arról mindenki ítélhet, de amilyenek valójában vagyunk, arról senki sem!

---

A falról lejönnek a képek
Lassan elmúlnak az évek.
Mindenki rájött mi lesz majd.
S nézd hatalmas port kavart.
Elmegy minden mi eddig volt.
Emlékek,vágyak, érzések és tervek,
Már nem várnak tovább máshol, menedéket remélnek.
Most becsukódik az ajtó mi egykor nyitva ált.
S búsan mondod :Viszlát "legjobb" barát.=(

az utolsó nem ez volt ilyenek máskor is lesznek...
a pofonok minden esetben ugyanúgy esnek...
nem vagyok rád mérges csak magamra lehetek,
bár tudjuk mind a ketten erről nemigazán én tehetek...
bánom,mert veled együtt elúszott a bizalom...
Hogy még egy ilyen?Kösz nem,inkább kihagyom...
Hogy miért pont engem bánt és miért nem téged?
Ha komolyan ezt kérded akkor tényleg nem érted...
az ember néha sok sok dolgot másképp lát...
te csak egy haver vagy és nem egy igaz barát...=(

Tudjad, szíved és eszméleted minden erejével tudjad, hogy válságos pillanatokban
senkire nem lehet számítani. Nincs rokon, barát, kedves, akit igazán ismersz; a nagy pillanatban mindenki eldobja az álarcot, megmutatja a nyers önzést, s te egyedül maradsz,mikor legnagyobb szükséged lenne arra, hogy melletted álljon valaki, s egy jószóval, biztató tekintettel segítsen. Többet nem is vársz senkitől; de ezt sem kapod a veszélyben.Élj nyájasan és türelmesen az emberek között, de ne bízzál senkinek segítségében.Neveld magad magányossá és erőssé. Tudjad, hogy soha, senki nem segít. S ne sopánkodj ezen. Ember vagy, tehát nem várhatsz semmit az emberektől; s ez a természetes.

Hiányzol, mert szükségem lenne Rád. Hiányzol, ha itt lennél, nem akarnám, hogy elmenj. Beléd kapaszkodnék és sírva kérlelnélek: Ne hagyj itt!
Hiányzol. Elmondanék mindent. Nem tudom, honnan jön az érzés, mi történt...mit látok a szemedben. Szeretném hinni, hogy gondolsz rám. Te köszönsz először. Ma is. De nem emlékszem már az arcodra...féltem jobban megfigyelni. Túl közel voltál. Hiányzol. Jó lenne holnap is látni.

Miért olyanhoz vonzódom, akiről tudom, hogy nem jó? Erre pont tudom a választ. Mert reméled, hogy tévedsz, és mindig, amikor olyat csinál, ami nem jó, nem veszel róla tudomást, és mindig, amikor jó hozzád és meglep, akkor meggyőz arról, hogy tévedsz, amikor azt gondolod, hogy nem hozzád való.


Forog velem a világ, lábam alatt lett a plafon
Fejem felett a parketta, hogy hogy azt nem tudhatom
Má' nincsen körülöttem ezer haver, meg alkohol ellátmány
Nincsen jó seggű királylány, meg háromfejű sárkány.


Bennem él...félek...rettegek...nem tudom kitépni a
lelkemből.Gyűlölöm ezt az érzést.Félelem, h más tart majd a
karjaiban...másra nézel szerelemmel,rajongással.És én lassan
felemésztem magam.Nem tudnám végig nézni,h egy másik lányról
áradozol,vele képzeled el életedet,mily naiv gondolatok ezek.Azt hiszed
örökké tart majd,de vége lesz és én elmegyek..elmegyek messzire ahol
senki nem talál majd rám.Ahol magányosan élhetek,s nem kerít hatalmába
a szerelem.Pedig annyira...annyira,de annyira régen volt már...nagyon
régen volt már.



Elrontottam az egyetlen esélyemet....elrontottam,és nem tudom
miért.Nehezen ismerem be a hibáimat,de szerintem nem én rontottam el
most ezt.Már nem reagálsz a levelimre...és nem találkozunk még két
napig.Félek a csalódástól,h már nem nézel a szemembe,félek h csalódtál
bennem.Pedig nem én kezdtem,te voltál erőszakos és kihúztad belőlem a
titkomat...epekedve várom a találkozásunkat,h megbeszéljem veled a
dolgokat....de már félek,h már visszafordíthatatlan ez a történet,és
már csak utálni tudjuk egymást...de én szeretlek téged,és a célom az
volt h ne szeress....de már megbántam mindent,kérlek az elkövetkezendő
napokban hallgass meg,s szeress,szeress úgy még mint senkit...


Itt vagyok,emberek között,hátam mögött zeneszól.De ennek ellenére
magába szív a bánat,a fájdalom és a depresszió.Körbenézek és az ismerős
arcok fa arcal bámulnak rám.Elhomályosodnak az arcok.Ráakarok
gyújtani,de nem látok.Megvakultam.Nem látok semmit,szó szerint
semmit.Sem feketét sem fehéret.Becsukom a szemhéjam,de így is csak a
semmit látom.Köhögni kezdek,vér jön fel a torkomon.Nem tudom mi
történik velem,csak sikítani akarok,de hang helyett vér ömlik ki a
torkomból.Idővel az orromból is ömleni kezd a vérem,megfulladok...a
saját vérembe fulladok....meg.

 

Oldal: Amilyennek látszunk, arról mindenki ítélhet, de amilyenek valójában vagyunk, arról senki sem!
Łizzi'$ Word - © 2008 - 2024 - lelekpillango.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat