Tudni, hogy minden hiábavaló, és mégis harcolni, mégis dühöngeni a fény halála ellen.Ez motivál engem mindig.

---

Az ember akkor követi el a legnagyobb hibát, amikor külső alapján kész
ítélni. Minden emberre szükség van, hiszen mindenki egy szín az élet
palettáján.

Magyarország...mi a f*sz van veled?
Én már nem tudom, mi a f*sz van.
Mindenki feszeng a kamura.
Mindenki gengszter.Mindenki modell.
Mindenki tökéletes.
Kinek bizonyítasz?...Magadnak?
Nézzél tükörbe, és bocsáss meg annak, akit látsz!
Mindig a k*rva pénz, a della.
Amiért felfelé nyalsz, és lefelé taposol.
Nyisd ki a szemed, és ne csak nézz, láss is b*zdmeg!

Az emberek mindig azt mondják mosolyogjak,
mintha a mosolygás eltüntetné az összes sebet és
fájdalmat...hát én megpróbáltam. Megpróbáltam elrejteni
az összes keserűséget, és eltakarni a szomorúságot a mosolyokkal
és megtanultam, hogyha belül fáj, akkor a szíved úgyis megtalálja
a módját hogy kimutassa, teljesen mindegy, hány maszkot viselsz...

hogy lassan felnövünk, megtanuljuk, hogy az az ember is (akitől nem is várjuk) okozhat csalódást. összetörik majd a szíved, talán több, mint egyszer..és napról-napra nehezebb lesz.te is összetöröd majd másokét, szóval emlékezz majd, hogy neked milyen érzés volt.harcolni fogsz a legjobb barátaid ellen, sőt, előfordulhat, hogy beléjük is szeretsz.az új szerelmed vádolod majd egy régi hibái miatt. sírsz majd, mert az idő túl gyorsan telik,és elveszítesz valakit, aki közel állt hozzád. épp ezért készíts túl sok fényképet, nevess túl sokat és szeress úgy, mintha sosem bántottak volna: mert minden 60 másodperc, amit szomorúan töltesz, az egy perc boldogság..amit már sosem kapsz vissza. ...


Megtanultam, hogy a hősök olyan emberek, akik azt tették,ami szükséges volt, szembenézve a következményekkel. Hogy a türelem rengeteg gyakorlást igényel. Hogy vannak emberek,akik szeretnek bennünket, de egyszerűen nem tudják, hogyan mutassák ki. Hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni. Hogy csak azért mert valaki nem úgy szeret téged, ahogyan te szeretnéd, ez nem azt jelenti,hogy nem szeret téged teljes szívével. Hogy sosem szabad azt mondani egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok: tragédia lenne, ha ezt elhinné. Hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak. Hogy nem számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod.

Harcoltam érted,de nem kellettem,
Szenvedtem miattad,de te ezt magadból kiadtad,
Talán föl se fogtad ezeket a dolgokat.
Nekem mindenki mondta: az érzés idővel majd múlik...
De nem hittem nekik... hiába hittem volna,
Szinte már lent voltam a pokolba...
Arról álmodtam,hogy egy nap,lesz valaki, aki egyedül soha nem hagy!
Mindig mellettem lesz,amíg az életben csak lehet.
De a valóság egy rémálom,minden hiába,nincs mire várnom!
Nem kellek neki,már nekem se kell senki!
Megtanultam szenvedni,de nem tudok megtanulni reménytelenül szeretni!
S mire ő az esélyt megadta,az én szívem már feladta…

-Nem tudom mi a feladatom a világban.
*Van számodra egy Őrangyalom, aki segít majd neked!
-De nem fogom érteni a nyelvét.
*Az Őrangyalod majd megtanítja neked a nyelvét.
-Úgy tűnik, csak a rossz létezik a földön. Hogy fogom felismerni, és megvédeni magam tőle?
*Az Őrangyalod vigyázni fog rád és majd megvéd tőle.
-És hogy hívják az Őrangyalt??
*A neve nem számít!!! De te úgy fogod hívni őt: ANYA


Én vagyok az, aki melletted ül az iskolában.
Én vagyok az, aki egy kicsit dagi.
Én vagyok az, akit azért gúnyolnak, mert kicsi.
Én vagyok az, akit folyton piszkálnak, mert bolondul a számítógépekért.
Én vagyok az, aki egy kicsit tájszólással beszél.
Én vagyok az, aki a tornaórán ügyetlenkedik.
Én vagyok az, aki hazafele fél a buszon.
Én vagyok az, aki amikor siet, megbotlik.
De az is én vagyok, akinek van elég bátorsága, hogy felkeljen, és másnap újra végigcsinálja az egészet.


Állok melletted, ahogyan máskor más mellett nem, és annyira szeretnélek szeretni, nem is tudod, nem is tudom, érzem, érzem.
Most úgy teszel, mintha, aztán mégsem, és én nem nézek rád, közömbös leszek..
..De mosolygok is rád, és nem kerüllek el, szóba elegyedünk, beszéljük ostobán a semmit.
Hétköznapi leszek veled.Nem vagyunk ünnep többé, kár, hogy egyetlen percre se voltunk.
Nehéz a szívem, de majd ha akarom, nem fáj. Nevetek magamon, új-kamaszként:mindegy, ugye, mindegy?
Gondolsz-e bármire, ha látsz, ha látlak, mit gondolsz?Jó így?Így jó most?
Már nem akarlak meghódítani, álmomban látott kép vagy, és én nem kereslek ébren, majd ha tudlak, nem kereslek. ..
Tévedés, hogy megszerettelek, nem megszerezni, nem birtokolni akarlak, nem, nem, inkább a semmi.
A halálos közömbösség.A csend, mint sikoly. Így akartad, akarjuk akkor így.Meggyógyulok. Kiírlak.Magamból.
Csak rám ne nézz.^^

Oldal: Tudni, hogy minden hiábavaló, és mégis harcolni, mégis dühöngeni a fény halála ellen.Ez motivál enge
Łizzi'$ Word - © 2008 - 2026 - lelekpillango.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat